A galápagosi gerle (Zenaida galapagoensis) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.

Korábban a különálló Nesopelia nembe sorolták, Nesopelia galapagoensis néven. Ezt a nemet egymaga alkotta. Később ismerték fel, hogy közeli rokonságban áll a Zenaida nembe sorolt amerikai gerlékkel és átsorolták ezt a fajt is abba a nembe.

Előfordulása 

A faj, mint nevéből is következtethető kizárólag a Galápagos-szigeteken őshonos, a szigetcsoport endemikus faja és egyben egyetlen képviselője a galambfélék családjának a szigeteken.

A szigetek zömét adó sziklás, félsivatagi területeken honos. Előfordul a bozótosokban és a szigetekre jellemző Opuntia kaktuszerdőkben is.

Megjelenése 

Testhossza 32 centiméter. Elsősorban talajlakó életmódjának köszönhetően lábai viszonylag hosszúak. Feje, háta és rövid farkának felső része egyszínű rozsdabarna. Váll és külső szárnyevezőtollai is rozsdabarnák, de ezeken fekete foltok láthatóak. A fekete foltokat a vállakon széles, fehér színű gyűrű veszi körül. Torka és nyaka fakó rozsdaszínű, némi ibolyás fénnyel. Hasa vöröses szürke. Arcrészén két sötétbarna csík van, sötét szemeit világoskék és fekete szemgyűrűk szegélyezik. Feketével keretezett, megnyúlt csepp alakú fehér fülfoltjai jellegzetesek. Csőre szürke, lábai hússzínűek. A két ivar megjelenése hasonló, a tojó azonban valamivel kisebb termetű, mint a hím.

Életmódja 

Elsősorban talajlakó faj. Mivel a szigeteken nem éltek emlős ragadozók, nem volt ami elől gyorsan, repülve kellett volna menekülnie. Röpképességét nem veszítette azonban el, mivel éjszakánként fel szokott ülni a kaktuszfákra és a szintén endemikus galápagosi ölyv elől is repülve menekül. Csapatosan a talajon keresgéli magvakból álló táplálékukat. Az esős időszak során kaktuszvirágokat és hernyókat is fogyaszt.

Szaporodása 

Fákra, bokrokra vagy sziklákra készíti fészkét. Sokszor a szigeteken honos galápagosi csúfolórigó (Nesomimus trifasciatus) elhagyott fészkeit foglalja el. Költésenként két tojást rak.

Természetvédelmi helyzete

Korábban általánosan elterjedt faj volt a szigeteken. Jelenleg is gyakori fajnak számít, de a lakott szigeteken eléggé megritkult a meghonosodott macskák miatt. Mivel azonban még sok ragadozómentes sziget van a szigetcsoportban, ahol háborítatlanul élhet, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „nem veszélyeztetett” kategóriába sorolja.